Szentendre egyik legrégibb, falusias jelleget őrző, hangulatos épülete néprajzi-népművészeti kiállítások helyszíne. A házat 1974-ben vásárolta meg Pest megye a római katolikus egyháztól, az első kiállítás a helyreállítás után, 1977-ben nyílt meg. Az eredetileg fazsindelyes épületet 1779-ben emelték iskola céljára. Az 1800-as nagy tűzvészben leégett a zsindelytető, és megrongálódott a templomhoz felvezető fagrádics is. Kijavították, de mivel az iskola már szűk lett, az épületet átalakították tanítólakássá, majd a mindenkori harangozó lakása volt. A ház különlegessége, hogy a pince padlózata csak egy kicsivel van lejjebb, mint az utca járószintje, ezért az épület emeletes ház benyomását kelti. A pince kőfalú, melyen az eredeti vastag talpgerendákra helyezett háromhelyiséges, patics falú, azaz vesszőfonásos, agyaggal tapasztott ház áll. Ennek szerkezetét a múzeum fülkemetszetekkel mutatja be. A pince mennyezetét ma is a XVIII. századi széles deszkaborítás takarja.

Szentendre egyik legrégibb, falusias jelleget őrző, hangulatos épülete a megye néprajzi, népművészeti kiállításainak helyszíne, melyben kétévente nyílnak időszaki kiállítások.