Boromisza Tibor először 1923-ban költözött a városunkba. 1923 és 1926 között több tucatnyi akvarellen és olajképen elsőként ő örökítette meg a ma „őstémaként” számon tartott városrészleteket és Szentendre lakóit: barátait, s gyakran a földeken dolgozó parasztokat is. Az emlékszoba kiállításában hortobágyi és keszthelyi képei mellett a művész életének fontos dokumentumait és a maga tervezte bútorokat is láthatjuk.

1964-ben a festőművész családja nyitotta meg az emlékszobát a hagyatékban maradt művekből, abban a Duna-parti házban, amelyben a művész második szentendrei korszakában 1954-től haláláig élt.